Virág Gábor magyar nyelv és irodalom szakos tanár tudományos munkásságával vált ismertté nemcsak Vajdaságban, hanem az egyetemes magar kultúrában is. Évtizedek óta a felnövõ ifjú nemzedéket oktatta Petõfi, Madách, József Attila, Ady nyelvére. Annak megõrzését, annak ápolását vállalta, mely nélkül nem nemzet a nemzet. Ez pedig a nyelv, az anyanyelv.

Való igaz, a politika nemigen érdekel. Az elnököskodésre sem kimondottan politikai megbízatásként tekintek. Egy érdekvédelmi szervezetnek, közösségnek vagyok az elnöke. Helyi elnöke. Voltaképpen váratlanul ért ez a megtiszteltetés. Igen, váratlanul, de felkészülten. Rengeteg munka vár ránk.

- Hatalmas az érdeklõdés a VMDK munkája iránt. Sok tagunk, de talán még több pártoló tagunk van (...) A VMDK tagságát ebben a környezetben legnagyobb számban a munkások, a háziasszonyok és a mûszaki értelmiségi képezi. A pedagógusok idegenkedésének mély gyökerei vannak. A sokat emlegetett petíció aláírásakor ebben a környezetben csak õket zaklatták. Az aláírásgyûjtést épp az itt dolgozó igazgatók ítélték el legjobban. A pedagógusok kidifferenciálásának emlegetésében elöl járt ez a község. De a VMDK-tól való tartózkodás nem ennek a petíciónak a következménye. Nem csak ennek. A gyökerek mélyek. Köztudott dolog, hogy a Monarchia bukása után az utódállamok elsõként az iskolahálózatot "lõtték szét". Az önkormányzattal rendelkezõ kisebbségi iskolákat államosították, a kiváló pedagógusok nagy részét menesztették, modern kifejezéssel élve: kidifferenciálták. Államosították az iskolákat, mert az utódállamok valójában itt és így tudtak ilyen-olyan nyomást gyakorolni a kisebbségre. Tartózkodnak a pedagógusok a VMDK-tól. Attól tartanak, hogy rájuk sütik a nacionalista bélyeget. Holott ebben az esetben nacionalizmusról szó sincs. Érdekvédelemrõl, a kisebbségi érdekek védelmérõl annál inkább. Idõbe telik, mire a pedagógusokból kilúgozódik ez a félelem. A félelem megszünéséhez sokban hozzájárulna, ha a kisebbségi iskolák önkormányzattal rendelkeznének. És nem csak a kisebbségi iskolák (...)